Az arles-i lány
| Az arles-i lány | |
| kísérőzene | |
| Zeneszerző | Georges Bizet |
| Ősbemutató | 1872. október 1. |
Az arles-i lány egy kísérőzene, amelyet Georges Bizet komponált három felvonásban Alphonse Daudet azonos című drámájához, és 1872. október 1-jén mutattak be Párizsban a Théâtre du Vaudeville-ben.[1] A párbeszédek (melodrámák) között, vagy velük egy időben játszva a különböző számok az irodalmi vagy színházi cselekményhez kapcsolódnak. Hangsúlyozzák a dramaturgiát, elmélyülnek a szereplők pszichéjéban, leírják a színpadon nem ábrázolt eseményeket, vagy biztosítják az átmenetet a jelenetek vagy felvonások között (intermezzo).
Ezt a partitúrát két szimfonikus zenekari hangversenyszvitre is egyenként négy tételből adaptálta.[1] Bizonyos témák, például a karácsonyi énekek "La Marcho di Rei" (A Királyok Menetelése) átveszi a Jean-Baptiste Lullynek tulajdonított Turenne-i menetelést vagy a "La danso di chivau frus" (A lendületes őrült rút(?) lovak tánca) közvetlenül a hagyományos provence-i népzene ihlette. Adaptációik és főleg hangszerelésük megmaradt, Mendelssohn: Szentivánéji álom és Edvard Grieg: Peer Gynt című művével együtt, a kísérőzene műfaja legjobb példájaként.
Színpadi zene
[szerkesztés]Két korábbi operájához, a Gyöngyhalászokhoz és A szép perthi lányhoz hasonlóan a kísérőzene is Léon Carvalho, a Théâtre du Vaudeville akkori igazgatója megrendelésére készült.
A partitúra huszonhét részre oszlik, beleértve a nyitányt, tizenhat rövid, néhány ütemből álló „melodrámát”, hat kórust, közjátékokat és intermezzókat. A zenekar huszonhat zenészre szűkül, a statiszták a kórusokat éneklik. A zeneszerző darabja mindössze nyolc előadást ért meg, mivel Daudet darabja keserű kudarc volt, a Lise Tavernier és Tarasconi Tartarin után a sorozat harmadik darabjaként. Nyitó téma[2] :
![\new Staff {
\relative c' {
\key c \minor
\time 4/4
\partial 2
\tempo "Allegro deciso - Tempo di Marcia" 4=104
c4-.\ff g-.
c~ c8[ r16 d] \appoggiatura { f } ees8[ r16 d] ees8[ r16 c]
g'4 ~g8[ r16 ees] f4-. g-.
aes8-. g-. f-. ees-. d4-. g-.
f8-. ees-. d-. ees-. c4-. g-.
c~ c8[ r16 d] \appoggiatura { f } ees8[ r16 d] ees8[ r16 c]
g'4 ~g8[ r16 ees] f4-. g-.
aes8-. g-. f-. ees-. ees4-. d-.
c~ c8[ r16 d] d4-. d-.
ees-. d8[ r16 c] d4-. ees-.
f ~ f8[ r16 ees] f4-. g-.
c,-. d8-.ees-. f-. ees-. d-. c-.
c-.[ b-. g-. r16 d'] d4-. d-.
ees-. d8[ r16 c] d4-. ees-.
f ~ f8[ r16 ees] f4-. g-.
aes8-. g-. f-. ees-. ees4-. d-.
c ~ c8 r \bar "||"
}
}](http://upload.wikimedia.org/score/a/2/a2pwtwuci1m4cmlfroaj1yy5dmgtwbt/a2pwtwuc.png)
Szvitek szimfonikus zenekarra
[szerkesztés]A színházi kudarcot követő hónapban Bizet újra felhasznált négy számot zenéjéből, átstrukturálta és átalakította őket egy négytételes szvit szimfonikus zenekarra. 1872. november 10-én az első fellépés a Cirque d’Hiverben Jules Pasdeloup vezényletével olyan diadal volt, amelyet azóta sem múltak felül. 1879-ben, négy évvel a zeneszerző halála után, egyik barátja, Ernest Guiraud sorra adaptált egy új szvitet a mellékzene számaihoz, hozzáadva a Walter Scott műve utáni 1866-os opera, A szép perthi lány harmadik felvonásából kölcsönzött menüettet.
A két szvit a klasszikus korszak kis szimfóniáihoz hasonlóan épül fel, négy tételben. A koncertformátumhoz igazodva nem követik Daudet darabjának kronológiáját. Az első a 2. sz. nyitányból áll, a Minuetto n 17, a Melodráma n 19 és Csengő n 18 ; a második tartalmazza Pastorale n 7, Intermezzo n 15, a Menüett egy operából és a Farandole n 23/24 . A hagyományos szimfonikus zenekar a legújabb hangszeres alkotásokkal gazdagodik : altszaxofonra. Bizet jól tudva bizonyos zenekarok komplex, munkaerővel kapcsolatos problémáit, ilyen-olyan hangszer hiányában „alapértelmezetten” (kisebb hangjegyekkel írva) feljegyzett bizonyos partíciókat. Például a szaxofonszólókat az első vagy második klarinét partitúráján jegyzi.
1. Zenekari szvit
[szerkesztés]
- I. Prelúdium
- Allegro deciso – Andantino – Tempo primo // Andante molto // Un poco meno lento [3]
- Ez az első rész a mellékzene 1. nyitányát folytatja. A Királyok menetelése igazi uniszónóval,[4] dupla fortéval kezdődik a tenorregiszterben, akár egy férfikórus. Ezt követi a mester keze által készített négy hangszerelési variáció,[5] amely a népdalból Provence minden lelkét és gazdagságát idézi, három nehéz és sötét c-moll akkorddal fejeződik be, amely a drámát ábrázolja. Az ezután következő Andante molto vonósok és kis fafúvósok finom akkordjai mellett a zenetörténet egyik legelső alkalmával fedezi fel az altszaxofon meleg és bensőséges hangzását, amely a karakter ártatlan témáját játssza.[6] A szélsőséges árnyalataitól, fokozatos kromatikájától, ciklotimikus harmóniáitól gyötört és háborgó harmadik rész a főszereplőt, Frederit és végzetes szerelmét testesíti meg.
- II. Menüett
- Allegro giocoso
- Ennek a tételnek a vége fejlettebb, mint a színpadi változat.
- III. Adagietto
- Adagio
- A színpadi változatban ezt a tételt egy melodráma előzi meg és követi, amely a folytatásban a végső Carillon központi részét képezi; ehhez egy félhanggal magasabbra transzponál.
- IV. Harangjáték
- Allegro moderato
2. Zenekari szvit
[szerkesztés]- I. Pastorale
- Andante sostenuto assai / Andantino / Tempo primo
- II. Intermezzo
- Andante moderato ma con moto / Allegro moderato / Tempo primo
- III. Menüett
- Andantino quasi Allegretto
- IV. Farandole[7]
- Allegro deciso (Tempo di marcia) / Allegro vivo e deciso
- Az utolsó Farandole felveszi a 23. és 24. kísérőzene, Guiraud újraadaptálta és kibővítette. Eredetileg színpadi zenekar volt, amely a színfalak mögül játszotta az Őrült Ló Táncát, majd egy négyszólamú kórust kísért a Santonok földje dalában:
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Paul Pittion-II 1960, p. 209
- ↑ Georges Bizet: L'Arlésienne. International Music Score Library Project
- ↑ L'Arlésienne : suite d'orchestre n°1/ Bizet, George. Bibliothèques spécialisées de la Ville de Paris. (Hozzáférés: 2018. január 11.)
- ↑ Ahogy az „Intermezzo” vagy a „Farandole” elején, az uniszónót gyakran egy oktávval alacsonyabbra vagy magasabbra megduplázzák, akár több oktávon keresztül is.
- ↑ Igazi „iskolapéldák” ezek a hangszerelések, a műfaj egyik gyöngyszemei.
- ↑ Frédéri fivér darabjában.
- ↑ Hatnyolcados dél-francia néptánc
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a L’Arlésienne (Bizet) című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
